A vírus terjedését alapvetően meghatározó tényezőkre világít rá az a tanulmány, amely a SARS-CoV-2 és a beltéri aeroszolok kapcsolatát vizsgálta.
Az Energiatudományi Kutatóközpont, a Semmelweis Egyetem és a Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai által végzett kutatás a SARS-CoV-2-t, mint prototípust használva vizsgálta a vírus légköri terjedését meghatározó tényezőket. A kutatás során az EK-ban fejlesztett aeroszol-mintavételi módszert alkalmazták kórtermekben mintegy 1 hónap időtartamú mérési kampány során. Bebizonyosodott, hogy a vírus leggyakrabban az 1-4 µm mérettartományba eső aeroszol részecskékhez tapadva van jelen a beltéri levegőben, ugyanakkor az 500 nm alatti mérettartományban is kimutatható. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert ezek a részecskék nagyon hosszú ideig a levegőben tartózkodnak, ami jelentősen növeli a fertőzés tovább terjedésének az esélyét. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy a védekezés során alkalmazott arcmaszkoknak ebben a mérettartományban is hatékonyan kell szűrniük a levegő részecskéit. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a reszuszpenzió, vagyis a részecskék felszínről történő újrafelkavarodása jelentősen növelheti a beltéri levegő vírustartalmát, azaz a felületek fertőtlenítése emiatt is hangsúlyosabbá válik.
Az eredményeiket a rangos Scientific Reports (https://www.nature.com/articles/s41598-023-30702-z) szaklapban publikálták.
Az eredeti hír az alábbi linken olvasható:
